Az életenergia története
A rendhagyó használati utasítás következő fejezetében röviden összefoglaljuk, hogy mi a történeti háttere a bioenergiának, vitalitásnak, életenergiának mikor, kik, mire használták az életenergiát.
Az az életenergia, amit vitalitásként mérünk, nagyon régóta ismert az emberiség kultúrtörténetében, és nehéz olyan helyet találni, ahol ne használták volna föl gyógyításra az életenergiát. Néprajzkutatók számos, általunk primitívnek vélt népcsoportnál találták meg ezzel az energiával (életenergiával) történő gyógyításnak a nyomait például Ausztráliában, Szibériában, óceániától kezdve Amerikáig, Afrikáig. Tekintve, hogy ez az életenergia kisebb-nagyobb mértékben minden emberben benne van és különböző mértékben ugyan, de át tudjuk egymásnak adni életenergiánkat, a legrégebbi és a hatásos gyógymódok között tarthatjuk számon.
Minden kultúrkörben volt neve: Indiában Práná -nak nevezik, Kínában Ci -nek, de minden más régi kultúra is ismeri. A bioenergiával (életenergiával) való gyógyítás teljesen általános, elterjedt emberi képesség. A régmúlt időkben egyszerre ismerhették föl jelentőségét Indiában és Kínában is. Indiában a jógik doglozták ki az életenergia fokozásának különböző gyakorlatait, meditációs- és légzőgyakorlatok formájában. Kínában pedig ennek az életenergiának a szabályzásával, terelésével még nagyobb hatást értek el, hiszen valószínűleg erre az életenergiára vezethető vissza az akupunktúra, mert bizonyos pontokban több van belőle mint más helyeken.
A méréseknél kiderült, hogy azokról a helyekről jön a legtöbb életenergia az emberi testből, ahol sok akupunktúrás pont van, és azok a helyek kevésbé aktívak, ahol kevés. Föltételezhetjük tehát, hogy ez a fajta életenergia, ami a készüléket működteti, a forgórészt mozgatja, valószínűleg azonos azzal az energiával, ami az akupunktúrás meridiánokon keresztül terjed. Kínában azonban nem csak gyógyításra használták föl ezt az életenergiát, hanem harcra is. Ez az ún. lágy harcművészet ( Wu-Shu) , ahol az ellenfél érintése nélkül, egy energia "lövéssel" harcképtelenné lehet tenni az ellenséget. Ezzel a módszerrel az emberi test egyes részeit ideiglenesen meg is lehet keményíteni úgy, hogy nagyon erős ütéseket is ki lehet bírni. A harcművészetnek ezen formája Kína kivételével jórészt teljesen ismeretlen, épp ezért fantasztikusnak, hihetetlennek tűnik.
Időszámításunk kezdetén a Római Birodalomban is ismert volt ez az energia (életenergia), mint a gyógyítás egy lehetséges esszköze. Ha fölnyitjuk a Bibliát, az újszövetség mind a négy evangéliumában igen gyakran találkozunk a kézrátétes gyógyítással, az életenergia átadással, ahol néha szó szerint is hivatkoznak az "erő"-re. Nem kizárólag isteni tulajdonságúnak írja le már a Biblia sem ezt a jelenséget, hiszen az apostolok és tanítványaik is használták gyógyításra. A kereszténység terjedésével egész Európában ismertté lett ez a fajta életenergia, ám a középkorban minden visszájára fordult.
Ezen az 1591-es fametszeten Skócia uralkodója vezeti Agnes Sampson és társainak boszorkányperét, ahol a vádlottakat a kor szokásainak megfelelően veréssel késztetik vallomástételre.
Az inkvizíció többek között azokat is üldözni kezdte boszorkányság vádjával, akik valamilyen okból jóval több életenergiával rendelkeztek, mint az átlag. Ilyenkor két eset történhetett : az illető máglyára vagy kínpadra került, de szernecsés esteben boldoggá, esetleg szentté avatták. Ha elolvassuk a szentek életéről szóló gyűjteményeket, nagyon gyakran találkozunk olyan effektusokkal, parajelenségekkel, amelyeket minden bizonnyal ennek az erőnek (életenergiának), hatásnak, bioenergiának köszönhetünk.
Sajnos valósznűsíthető, hogy több ezer ember halt meg csak Európában azért, mert ilyen képességei voltak. Természetesen nem csak azok kerültek máglyára, akik ilyen kivételes képességekkel, igen magas bioenergiaszinttel, életenergia szinttel rendelkeztek. Néha ideológiai okokból vagy egyszerűen irigységből is juttattak máglyára embereket, ám bizonyos, hogy számos ember került boszorkányság vádjával vérpadra csak azért, mert ezzel a módszerrel gyógyított. Míg a főpapok és a királyok "hivatalból" rendelkeztek ezzel a képességgel (hiszen ily módon adták át hatalmukat, képességüket, életenrgiájukat alattvalóiknak), a közember számára nem volt megengedett ennek használata, gyakorlása.
Ebből az üldöztetésből, a félelemből, a tagadásból a mai napig is elég sok megmaradt, a mai természettudomány sem akar tudni az életenergia jelenségéről, hivatalosan is tagadja létét. Az újkor elején Mesmer kezdett el újra foglalkozni Európában a magnetikus gyógyítással. Az ő esetében az energiaátadásos módszer és a hipnózis még keveredett egymással. A hipnózis valóban hatékonyan használható ennek az energiának, az életenergiának a felerősítésében, kiváltásában.
A vitalitás vagy életenergia az emberi test körül mindenütt, de változó intenzitással megtalálható, és ezt általában aurának nevezik. Néhány ember (sok gyakorlás után) érzi ennek az életenergia mezőnek az eloszlását, és ennek alapján több-kevesebb pontossággal meg tudja mondani, hogy kinek milyen betegsége van, pusztán abból kiindulva, hogy érzi hol hibás, hol sérült, hol gyengébb ez az életenergiaeloszlás, az aura az emberi test körül. Az életenergiahiány pótlásával legalább egy időre helyre lehet hozni a hibákat és így gyógyítani is lehet.
Ezen az 1580-ban kinyomtatott német fametszeten már látjuk, hogy a varázsvesszőt hogyan használták a gyakorlatban. A háttérben a kép közepén látható figura levágja a friss ágat. A balfelső sarokban lépegető ember kezében látszik az Y alakú vessző állapota akkor, amikor semmit nem találnak, s a középtájon ábrázolt alak kezében lecsap a vessző, már talált is valamit. Mellette látszik a kutató vágat kiásása, s a kép alján a talált anyagok vizsgálata folyik.
Kapcsolat a radisztéziával
Régóta ismert, hogy elég sok ember az úgynevezett "varázsvessző" segítségével meg tud találni földalatti vízereket, érceket, barlangokat vagy föld alatt húzódó vezetékeket, kábeleket, ezek az emberek magas életenergia szinttel rendelkeznek. Többféle módszert ismerünk, és durván az emberek fele érzékeny kisebb mértékben ezekre a hatásokra. Igazán nagy mértékben az emberek már csak 1-2%-a érzékeny, bár nem mindenki tud erről a képességéről, hiszen nem sokat lehet hallani róla, és még kevesebben próbálták ki a gyakorlatban. Az eddigi mérések tapasztalatai (bár csak néhány tucat emberrel végeztünk ilyen kísérleteket) azt mutatták, hogy vagy azok érzékenyek, akiknek az átlag alatti a vitalitásértékük, életenergiájuk és valamilyen betegséggel, problémával küszködenk, vagy pedig azok, akiknek vitalitásszintje messze az átlag fölötti. Gyakorlatilag a piros vagy a zöld mezőben teljesítő embereknél várható a zónaérzékenység. Ez a két embercsoport nem azonos módszerrel érzi a geopatogén zónákat, a vízereket, rejtett kábeleket.
A néprajzkutatók eddig is számos megfigyelést gyűjtöttek már össze nemcsak a bioenergetikai kezelésekről, a sámánizmusról, az életenrgiáról hanem az ún. varázsvesszős kutatásról is, hiszen sok vándorló népcsoportnak fontos tudni, hogy hol található víz a föld mélyén. Persze az ipar szempontjából is fontos, hogy ezzel a képességgel, az életenergia használatával föld alatti bányákat, ércteléreket találjunk meg. A középkorban és az újkor elején, amikor a geológia még csak gyerekcipőben járt, valóban széles körben használták ezt a módszert. A Távol-Keleten a mai napig is sok új ház építésekor olyan szakembert hívnak el, akinek van ilyen képessége, és olyan helyen jelöli ki az építendő ház helyét, ahol nincs ilyen káros zóna vagy ahol ez a zóna nem befolyásolja a szervezet energetikai egyensúlyát, nem változtatja meg életenergia szintjét.