Az egely kerék története
Egely György szerint, az Egely Kereket legalább száz évvel ezelőtt fel kellett volna találni - ha nem is elektronikus formában -, minden együtt volt hozzá, hogy jól megismerje ezt a jelenséget a természettudomány. Nem így történt, az Egely Kerék feltalálása még váratot magára. és sajnos ez az eset nem csak az Egely Kerékre vonatkozik, hiszen a folyadékkristályokat például 80 évre felejtették el, de a penicillin 10 éves elfelejtése is eléggé szégyenteljes dolog. Az Egely kerék feltalálása is hasonló utat járt be.
én természetesen teljesen véletlenül kezdtem el ezzel a parajelenséggel foglalkozni, az Egely Kerék feltalálása még fel sem merült. Gépészmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen (méghozzá hőerőgépészként), ahol energiaátadási folyamatokról tanultunk évekig, az itt megszerzett tudásomat jól hasznosítottam a későbbi Egely Kerekes kisérleteknél. Ezután mint kutatómérnök egy akadémiai kutatóintézetben kezdtem el atomerőművek energiaátadási problémáival, baleseteivel foglalkozni. Ilyen folyamatoknál rendkívül összetett, sokoldalú energiaátadási, impulzusátadási események folynak le, és jól kell ismernie a kutatónak a különböző típusú energiák mozgásának, átalakulásának sajátosságait, természetesen az Egely Kerék másfajta energiaátadási jelenségeken alapszil. Ebből a témából is doktoráltam, s szabályos kutatói pálya állt előttem. Az Egely Kerék megértéséhez ezek a tapasztalatok nem voltak elegendőek, habár az Egely Kerék is energiaátadáson alapszik. A 80-as évek elején másfél évet dolgoztam a Nemzetközi Atomenergia ügynökség ösztöndíjasaként az Egyesült államokban, egy kutatóintézetben. Ott történt, hogy egy esti beszélgetés során valahogy szóba kerültek a parajelenségek, valamint az Egely Kerékkel mérhető energiaátadási jelenségek.
Mint minden kutató, aki csak saját szemének vagy a mérési jegyzőkönyveknek hisz, én is mereven elzárkóztam a parajelenségek létének elfogadásától mondván, hogy ez csak megismételhetetlen hallucinációk sora lehet. Az Egely kerék tervezéséig én is kéktelkedtem a bioenergia létezésében. Legnagyobb megdöbbenésemre feleségem, aki kezdő matematikus volt (aki szintén részt vett az Egely Kerék tervezésében) és éppen akkor írta doktori disszertációját, elmesélte, hogy ő többszöris látott asztaltáncoltatást egyetemi évfolyamtársainál. Ez a dolog mélyen megrázott, mert válaszút elé állított : vagy a feleségemnek nem hihetek, vagy a természettudomány elfogadott tételeinek. Mindkét dolog keserves, és hosszútávon kellemetlen következményekkel jár. Most visszagondolva örülök, hogy az Egely Kerék mellett döntöttem. Mégsem tudtam elfogadni ilyen eretnek dolgok létét, ám egy vita során amerikai matematikus kollégám, H. Bruce Stewart egy fontos érvet mondott: egy igazi kutató nem utasít el eleve valamit, amíg személyesen meg nem győződik objektív, elfogulatlan módon annak létéről vagy nemlétéről. Az Egely Kerék feltalásához vezető utat Bruce-nak köszönhetem.
Ez a kijelentés kijózanítólag hatott rám. Valószínűleg Bruce hatására kezdtem bele később a bioenergia kísérletekbe, majd az Egely Kerék tervezésébe. Bár ilyen baráti beszélgetéseknél én is automatikusan ezt a nézetet hangoztattam, valójában (mint sok más kutató) nem gondoltam komolyan. Az iskolában belémültetett előítéletek miatt rutinszerűen utasítottam el a természet ezen oldalának vizsgálatát, az itt található jelenségek elfogadását. Bevallom, ha akkor találkozom egy Egely Kerékhez hasonló szerkezettel, elutasítom. De a kétely nem hagyott nyugodni. Néhány hét gondolkodás után egy nagyon egyszerű és rutin kutatásba kezdtem : megnéztem a témában fellelhető összes jó könyvet. úgy gondoltam, hogy számos belső ellentmondást fogok találni, amelyek eleve bizonyítani fogják a parajelenségek, anomáliák létének lehetetlenségét. Hidegzuhanyként ért, hogy a szakemberek és laikusok által végzett esettanulmányok, megfigyelések rendkívül hasonlítottak egymásra, bár ezek a mérések, megfigyelések különböző helyeken, különböző korokban keletkeztek, úgyhogy az illetők nem tudtak egymásról, nem is hivatkoztak egymás eredményeire, ráadásul nem állt rendelkezésükre egy Egely Kerékhez hasonló bioenergia mérő szerkezet sem. Egy olyan készülékre van szükség ami egyszerűen és pontosan tudja mérni a boienergiát, ez az Egely Kerék. Ez a dolog azt mutatta számomra, hogy mégis létezik valamilyen közös gyökér, közös törvényszerűseég a megfigyelések mögött; tehát nem zárható ki, hogy van valóságtartalom a leírások mögött! Persze ha tényleg létezik a jelenség, akkor nemcsak itt és most, hanem a későbbiekben is mindig léteznie kell. Ekkor merült fel bennem egy Egely Kerékhez hasonló szerkezet megépítése.
Ezért a leírt megfigyelések alapján egy nagyon egyszerű, tapasztalati modellt dolgoztam ki, amely szerint ez az energia nagyon hasonlít az elektromossághoz, de nem az, mert alapvető különbségek is vannak. Az ilyen energiák, az életenergia hajtja az Egely Kereket is. Míg az elektromosság terjedését nagymértékben befolyásolja az anyagok vezetőképessége, ez az energia (nevezzük életenergiának) gyakorlatilag minden szilárd testen áthatol, és áramlása során nem tesz jelentős különbséget elektromosan szigetelő és vezető tárgyak között. Ez fontos része volt a későbbi Egely Kerék kifejlesztésében. Ezért tehát például egy üvegbúra vagy egy műanyag búra egyfajta Faraday-kalitkaként viselkedik, vagyis ha lezárt búrába teszünk tárgyakat, azoknak a mozgását már nagyon nehéz befolyásolni. Ennek a modellnek az alapján olyan kísérletet terveztem, amit mások még idáig nem végeztek el: arra gondoltam, hogy folyadékban forgó mozgást kellene létrehozni. Azért választottam a forgó mozgást, mert ott viszonylag kis súrlódásra lehet számítani, kis erők jelentős elmozdulást okozhatnak. Ennek a hatásnak fontos szerepe volt az Egely kerék megtervezésekor. Természetesen anyagi szempontok is közrejátszottak a kísérlet megtervezésénél, mert a legegyszerűbb kísérlet egy pohár víz és egy lapos tálka segítségével elvégezhetőnek látszott.
Az egyszerűsített fizikai modell alapján úgy gondoltam, ha egy lapos tálkát megtöltök vízzel, akkor annak forgásba kell jönnie a mellé helyezett kéz hatására. A víz felületére helyezett apró tárgyak pedig jelzik a mozgását. Izgatottan próbáltam ki magamon ezt a jelenséget, és a tálkába öntött félpohárnyi víz valóban lassú forgásba jött. Ez izgalommal, érdeklődéssel és csodálkozással töltött el, de mint hőenergiával foglalkozó kutató nagymértékben gyanakodtam a kéz hőleadására. Ezért először vékony kesztyűvel, majd később vastagabb kesztyűvel próbálkoztam, ami jelentős mértékben csökkenti a hőleadást. Ilyenkor már alig marad hőmérséklet különbség a kesztyű felülete és a levegő hőmérséklete között. ám az effektus ebben az esetben is megmaradt.
A nyolcvanas évek közepétől kezdve intenzív kutatásba fogtam. Elhatároztam, hogy csinálok egy szerkezetet (Egely kerék), mely ménri tudja ezt a hatást. Ismerőseim tucatján próbáltam végig ezt az életenergiaáramlási jelenséget. Különböző mértékben ugyan, de általában képesek voltak az emberek vízforgatásra, majd később az Egely Kerék forgatására. érdekes módon a forgás szögsebessége függött attól, hogy ki mennyire bírt odafigyelni, mennyire volt fáradt vagy jó erőben, ez a jelenség az Egely Keréknél is jól megfigyelhető. Viszont a kéz hőmérséklete, felületének nagysága nem befolyásolta jelentős módon az eredményt. Ez igaz az Egely kerékre is, mivel nemcsak a kezünkön mérhetjük a bioenergia szintünket. Ekkor kéz alakú és nagyságú fémtartályokat építettem, amibe meleg vizet lehetett önteni. Ezzel kísérletek százait végeztem, hogy megnézzem, vajon a kéz alakú meleg tartályok okozhatják-e a folyadék forgását. A későbbi még tesztfázisban lévő Egely Kerékkel történt kísérletek is hasonlóak voltak.